|
|
A pszichológiai tanácsadás az átmeneti elakadások, a viszonylag jól körülhatárolható problémák esetében ajánlott, feltételezve, hogy a kliens személyisége általában „elég jól” működik.
A klinikai szakirány az ún. pszichés betegségekkel foglalkozik, amikor a pszichés zavar mértéke tartósan nehezíti a megfelelő alkalmazkodást, a személyiség, az életvitel egészét átfogóan érinti. |
A tanácsadás a pszichoterápiákhoz képest tudatközelibb, racionálisabban átlátható belső konfliktusokkal foglalkozik, elsősorban a személyiség felnőtt részével dolgozik, időtartama behatároltabb, rövidebb. Célja a személyiség optimális működésének, döntésképességének helyreállítása.
|
Fontos hangsúlyozni, hogy a tanácsadónak - nevével ellentétben - nem célja, hogy döntsön a kliens helyett, azaz tanácsot adva kijelölje számára a helyes utat, épp ellenkezőleg, az a cél, hogy hozzásegítse a személyt ahhoz, hogy újra képes legyen megfelelő döntést hozni a saját problémáival kapcsolatban.
|